Egység a sokszínűségben

Egy forgó, lapos színes kereket készíthetünk papírból vagy kartonból. Vagy egy külső körben vagy hosszanti sávokban fessük rá a szivárvány színeit, amelyek a következők: piros, narancs, sárga, zöld, kék, indigókék és lila. Amikor a kerék gyorsan forog, a látványban a színek összekeverednek, és fokozatosan fehérré válnak. Ahogy a forgás nagyon gyors lesz, a látványban a szivárvány színeinek nyoma sem marad.

A gyerekek gyakran elcsodálkoznak ezen a jelenségen. Hová lettek a színek? Ők még nincsenek tisztában azzal, hogy a fehér az egyetlen szín, amely a diszperzió, a színszóródás során törik meg a szivárvány színeire.

Minden egyes színnek saját hullámhossza van. Ahogy a fény a különféle anyagokon áthalad, azok azt eltérő hullámhosszokon verik vissza, ami a különféle színekben jelenik meg. Ám csupán egyetlen színtiszta fény van.

Ehhez hasonlóan, ha az emberiségről van szó, külső megjelenésükben az emberek végtelenül sokfélék. Sokféle a hajuk, a szemük és a bőrük színe. Vannak fekete, barna, vörös, szőke, szürke és fehér hajúak. Ráadásul vannak, akik zöldre, lilára vagy kékre festik a hajukat. A szem is sokféle: fekete, barna, zöld és kék. A bőr színe rendkívül sokféle a nagyon sötéttől a világosig.

Bár a külső színek ennyire sokfélék, az egész emberiség alapvető színe egy: a Fény.

Az igazi valónk a lelkünk. Ez a testünket működtető, fenntartó erő. Mindannyiunk lelke egyforma, azonos: Fény. Ugyanaz a Fény tölti be az összes lelket. A különbség abban a köntösben van, amelyben a Fény megtestesül.

Ahogy a fehér fény manifesztálódik a szivárvány hét színében, amikor a különféle típusú anyagokon áthalad, a lélek Fénye is egy, bár a különféle fizikai testekből sokféle színben tükröződik vissza.